2010-06-15 23:42:26
Védd magad!
A küzdelem
hevétől még mindig felajzottan álltunk a tetem körül. A kutyák
kimerülten lihegtek melletünk, az egyik törött gerinccel feküdt
néhány méterre, egy másik mélyen felszakadt oldalát
nyalogatta.
A
leginkább egy hatalmas púpos vadkanra emlékeztető szörnyeteg teste
már nem rángott, mozdulatlanul hevert a lábunknál. Kifordult
szemével, görbe agyarával, félig leszakított ormányával, a vértől
iszamlós talajra lógó nyelvével visszataszító látványt
nyújtott.
Öten is alig bírtunk végezni vele, pedig sörétes puskával, sebtében
felkapott szamurájkarddal, vasvillával és baltával felfegyverkezve
támadtunk neki. Hetekkel ezelőtt bukkantunk rá először szokatlan
formájú nyomaira a falu mögötti domboldalban. Sanyi bácsi messziről
látta is a erdőből előtűnő irdatlan, foltos állatot. Hamarosan
állandó és izgatott szóbeszéd és találgatás tárgya lett a kocsmában
és a vegyesboltban,. S a lehetőség, hogy valamiféle soha nem látott
ragadozó fenevad tévedt a környékre, csak tovább borzolta a
kedélyeket. Áztán amikor néhány napja a szomszéd faluból
eltűnt a 13 éves Szabó Lajoska, mindenki számára világossá vált,
tényleg nem babra megy a játék, meg kell védeni magunkat. Ettől
kezdev kisebb csapatokba szerveződve, állandó készenlétben
álltunk.
Végül a kis Bogdán gyerek szúrta ki a legelőn ólálkodó
szörnyeteget. Sikoltozva rohant be a hírrel, mi pedig egy pillantig
sem tétlenkedtünk. Ráeresztettük a kuvaszokat, és fegyverrel a
kézben mi is rárontottunk. A behemót állat meglepően lomhán
mozgott, és elég ostobának is tűnt. Úgy látszott nem érti, hogy
ütött az utolsó órája. Csak akkor kezdett őrjöngeni, amikor az
egyik kuvasz belemart a hasába. A hatvankilós ebet egyetlen öklelő
mozdulattal vagy három méterre lódította.
De addigra már mi is ott voltunk. Előbb
beleeresztettük mind a két patront, aztán ütöttük, vágtuk ahol
értük. A vértől és a kuvaszok morgásától magunk is egészen
nekivadultunk. Azt is csak utólag állapítottuk meg, hogy félelmetes
agyarai és karmai ellenére a meglehetősen ügyefogyottan védekezett.
Csak a Bogdán Pistát sikerült megtaposnia, de ő is megúszta egy
lábtöréssel. És habár mérhetetlenül hosszúnak tűnt, valójában
legfeljebb öt percig tartott a küzdelem. Végül amikor magadta
magát, az Ökrös hentes végzett vele, gyakorlott mozdulattal
mártotta a szívébe a kardot.
Aztán csak fújtattunk egy darabig az
izzadságot törölgetve, és lassan kijózanodva figyeltük a rettenetes
állat haláltusáját. Sohasem láttunk hozzá hasonlót. Az állatorvos
sem tudta megmondani miféle lehet. Másnap aztán az egyetemről
küldtek ki egy szakértőt. Jó darabig ő is csak az állát vakargatva
vizsgálta a tetemet. Amikor megkérdeztük, hogy mi a baja, csak
annyit mondott, kár volt agyonverni az állatot. Véletlenül
keveredhetett ide, amúgy békés, növényevő fajta.
- Írta: Tintaman
- Hozzászólások: 2 Hozzászólás RSS
1
Valóban kár volt, de az ösztönök, ugye...ugye?